besztof christaylor

Ugyan Nyíregyháza mindössze 40 km-re van tőlünk, de ember tervez, Isten végez alapon mostanáig nem sikerült eljutnom az ottani vadasparkba, pedig nagyon régóta terveztem már a megnézését. Mondhatni évek óta. Szeretem a vadasparkokat, jobbak mint az állatkertek. Igaz, hogy még csak a diósgyőri vadasparkban voltam eddig, de abban legalább négyszer és az jó volt nagyon. Ide meg azért szerettem volna mindenképp eljutni már, mert vannak fehér tigriseik, nekem meg amúgyis a tigris a kedvenc állatom. Ráadásul tavaly ősszel a tesómék voltak itt és olyan nagyszerű képeket készített a fehér tigrisekről, hogycsak na. Előljáróban annyit mondjuk elárulok a kirándulásunkról, hogy a legeslegutolsó állat, amit közvetlenül a hazaindulásunk előtt sikerült megtekintenünk, na az volt a fehér tigris. A legutolsó. Majdnem ki is maradtak, mert nem találtuk meg őket. És semmit nem láttam belőlük, legalábbis semmi érdemlegeset, mert csak kókadoztak a hőségtől, így az egyiknek a háta látszott, a másik meg tíz méter messzire egy fal tövében feküdt.

Reggel még nem is volt gond a vonatozással, de estére már elég nyűgös és hisztis voltam az egész napos melegtől és vízhiánytól, úgyhogy mégegyszer elnézést és köszönet érte Zomának, aki még akkor is elviselt engem.

Valahol még az elején egyébként eltoltuk az egész dolgot, mert a megérkezésünk utáni két órában csak három állatot tekintettünk meg, a pingvineket, a fókákat és a jegesmedvét. Igaz, hogy volt közben egy fóka-show is, de hogy három állatra két óra?! A fókák tulajdonképpen nem mutattak be nagy trükköket, csak olyanokat, amiket az ember már százszor látott filmekben, de azért élőben mégiscsak másabb volt, úgyhogy volt nagy ujjongás meg hüledezés. Nagyon ügyesek voltak. A legjobban az a produkciójuk tetszett, mikor elkezdték játszani a Cápa zenéjét, ők meg lebuktak a víz alá és csak az egyik uszonyukat dugták ki a vízből, mintha az egy cápa uszonya lenne.

Később megnéztük még a jegesmedve etetését is, aminek az volt a lényege, hogy bedobálták a medencéjébe a halakat, a látogatók meg egy üvegfalú medencén keresztül figyelhették, ahogy halászik meg fetreng a vízben. Jó volt ez is nagyon.

Zoma minduntalan az elefánt közelébe akart jutni, neki az volt a mindene, hogy mikor megyünk már oda. Mikor épp egy adott állatnál jártunk, hisztizett egy sort, hogy odalátszik az elefánt, meg ott van a következő fordulónál, aztán mire odajutottunk hozzájuk, hát már annyira nem is voltak érdekesek számára. Mondjuk, nagyon nem is produkálta magát az anyaelefánt, csak állt ott a kiselefántjával az oldalán, aztán kábé ennyi.

Rengeteg állatot hazavinnék innen, a selyemmajmokat például, volt egy jópofa teknős is, amelyik tényleg nagyon hasonlított E.T.-re, de leginkább a cápákat szeretném megkapni. Volt a kedvencem, amit állatkereskedésben már kinéztem magamnak, a bambuszcápa, meg volt egy kicsivel nagyobb is, a szirti cápa.

Az is érdekes volt amúgy, hogy amelyik állatnak éppen nem volt kicsinye, az pont a látogatásunkkor csinálta. Hol azt láttuk, hogy a gyerekükkel az oldalukon másználnak a ketrec túloldalán, hol nagyban gyártották az utódokat.

A vadasparki képek megtekinthetőek itt, és mivel nem vagyok ügyes fotós, ezért ajánlom megnézésre az ugyanebben a témában készült képeket Bettitől és Gombóctól.

Zene.