besztof christaylor

Előre bocsátom, hogy csak az kezdjen bele a mai bejegyzés olvasásába, aki nem fog megbotránkozni rajta, hogy ilyesmiről írok. Szerintem mondjuk nincsen benne semmi, amit rosszallni lehetne, de hát sosem lehet tudni, hogy ki mire húzza majd a száját. A nőknek szükséges nőgyógyászhoz járni, ez egy teljesen természetes dolog, legfeljebb nem mindenki írja meg az ottani tapasztalatait.

Azzal kezdődött, hogy volt némi problémám (nem, nem szexuális jellegű, arra vigyázok, hogy ne legyen) és kértem időpontot a nőgyógyászhoz. Nekem, mint állandó lakcímét tekintve vidéki lakosnak, az OTI-ba kell járnom (ami nem debreceniek kedvéért az a hely, ahol a vidékieket látják el, tehát nem nagyon választhatsz orvost, az foglalkozik veled, akihez tartozol). Kaptam ma hajnalra időpontot, amire nem tudom miért volt szükség, ha úgyis csak 25 perccel később jutottam be a megadottnál. Tehát nem volt baj, hogy előbb az első emeleten ültem le a második helyett (majd feltűnt, hogy az ajtókon reumatológia felirat van nőgyógyászat helyett), aztán a második emeleten a 269-es ajtó előtt vertem tanyát jó 10 percre. Kis idő múlva megnéztem a sorszámom, akkor derült ki, hogy a 267-es az én ajtóm. De mondom nem volt gáz, úgyis később hívtak be. Három ajtó volt a rendelőbe, én előbb végigpróbáltam azt a kettőt, ami nem nyílt. Ennél a pontnál már nagyon ideges voltam, hogy ennyit bénázok.

Bementem és ugyan a barátnőm korábban mondta, hogy talán meg sem kellene az orvosnak vizsgálnia jelen helyzetben, de az meg hajthatatlan volt és kérte, hogy vetkőzzem. Itt jegyezném meg, hogy nagyon ravasz módon direkt szoknyában mentem.

Kib..tt személytelen volt az egész ottlétem, egyszer sem nézett rám az orvos, végig az asszisztenshez beszélt, nem mondta, hogy mi a sejtése, mi bajom van, úgy kellett rákérdeznem. A nyomorult kacsát csak úgy mindenféle előzetes bejelentés nélkül belémnyomta, nem mondta, hogy lazítsak, engedjem el magam, úgy egyáltalán nem kommunikált velem. Nagyon kellemetlen is volt, nem éreztem jól magam, csak nem mertem szólni. Még sokkal később, most estefelé is érzékeny volt a vizsgálat miatt a hasam. Nem vártam én, hogy rögtön telefonszámot cserélünk majd a dokival, de azért azt bírtam, sőt, talán még el is vártam volna, ha mondjuk emberként kezel.

Mondta, hogy vizeletminta miatt menjek le a laborba, ha megvan az eredmény, jöjjek vissza hozzá és akkor bekopogtathatok, ír antibiotikumot. A recepcióhoz sétáltam le, megkérdezni, hogy hol van a labor. Az ottani nő szabályszerűen röhögőgörcsöt kapott, mikor feltettem a kérdést, amit nem nagyon értettem, mert vele is közöltem, hogy mivel nem kell ilyen helyekre járnom nem tudom sajnos, hogy hol található az épületben. És röhögött rajtam, mert nem találtam oda.

Fel az elsőre, ott egy ablak előtt kilométeres sor, persze az volt a labor, Több mint félórás sorban állás, akkor jöttem én, adtam a papírom, kérdeztem, hogy mikor jöhetek az eredményért, mondták, hogy holnap 12 és 14 között. Kérdeztem, hogy mi van, ha nem tudok érte jönni, mert nem jó az időpont. Mondja a csaj, aki felvette az adatokat, hogy akkor bárki kikérheti. Én meg szóltam, hogy rendben, de azzal én mit érek, mikor nekem kell visszamenni az orvoshoz, nekem ír gyógyszert.

Meg jeleztem, hogy amúgyis ez egy szar időpont, mert oké, hogy mára szabadságot vettem ki, de egyébként meg dolgozom, tehát nem érek rá ilyesmire és szerintem, amikor azt mondta az orvos, hogyha megvan az eredmény, akkor menjek és kopogtassak nála, akkor nem arra gondolt, hogy napok múlva.

Asszisztens csak leállt velem vitatkozni, már majdnem elsírtam magam a tehetetlenségtől, úgyhogy közöltem egy tízperces vita után, hogy jó, akkor hagyjuk az egészet, nem érdekel. Erre a legnagyobb problémája az volt, hogy de már bevitte a gépbe, hogy itt vagyok. Éppen csak azt nem mondtam erre, hogy dugja fel magának. Eljöttem, az utcán egy padon sírtam egy kicsit, aztán bánatomban elmentem turkálni és vettem egy csomó szoknyát, mert azokat nagyon szeretem.

Végül meg feldühödtem, hogy ilyen hülye picsák miatt nem gyógyulok meg és elhatároztam, hogy akkor elmegyek még a körzeti orvosomhoz is, aki hálistennek szabadságon volt, mert nem szeretem, mivel vénasszony és nem kedves. De volt helyettesítés és ez a doktornő is hiába öreg, de jófej és amikor elmondtam neki, hogy mi van, csak intett az asszisztensnek, volt rögtön! pisivizsgálat és akkor kiderült, amit eddig is tudtam, csak nem mindig tartottam be, de figyeljen mindenki, főleg a lányok: soha, de soha ne üljetek le idegen vagy nyilvános helyeken a vécére, mert úgy jártok, mint én.

Írt fel a doktornéni antibiotikumot, ami nem is lett volna drága, de vennem kellett mellé még olyan cuccot, ami helyreállítja a lórúgásnyi antibiotikum utána a bélflórámat és azzal együtt már egy vagyonba fog kerülni a gyógyulásom.

A magyar egészségügy meg mondjon le! Mert rugalmatlan és nem páciensbarát.