Gyerekkoromban nagyon sokáig, éveken keresztül, de még olyan 14-15 éves korom környékén is csak nyitott ajtónál voltam hajlandó aludni. Mégpedig amiatt, hogyha elvisznek a foldönkívüliek, akkor még legyen esélyem kiabálni és majd ezáltal valamelyik családtagom megakadályozza az eltűnésemet. Meggyőződésem volt ugyanis, hogy engem elfognak rabolni. Egy idő után mondjuk rájöttem, hogy felesleges a nyitott ajtó, mertha jönnek, úgyis lebénítanak és akkor nem lesz alkalmam kiabálni, de azért biztos, ami biztos alapon az ajtó nyitva maradt. Nem tudom, hogy a félelmem annak volt-e köszönhető, hogy tizenéves korom elejére már meglehetősen sok fantasztikus könyvet olvastam vagy inkább annak, hogy abban az időben jóval több ufó észlelésről hallott az ember, mint manapság.
Tulajdonképpen két esetben félek tőlük nagyon, mert szerintem a foldönkívüli ábrázolások rettentő ijesztőek, úgyhogy az egyik ilyen eset az, amikor mutatják is őket. Amíg csak célozgatnak rájuk és semmit nem látok belőlük, addig nincs gond. A másik példa pedig az, amikor kísérleteket is végeznek az embereken, akkor ugyanis elképzelem, hogy mi mindent művelhetnek velünk és az valami borzasztó. Az utóbbi években születtek vicces filmek a témában, úgyhogy például a Támad a Mars! az nem félelmetes, mert az direkt olyan, hogy ne kelljen rettegni, viszont a Jelekben mindössze talán kétszer látszanak, körülbelül két másodpercre, mégis azon meg majdnem bepisiltem.
A félelmemhez természetesen az is szükségeltetik, hogy ne csak kitalációnak fogjam fel a létezésüket, hanem valóságos ténynek. Rendben, hiszek a földönkívüliek létezésében, igazából soha egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy rajtunk kívül mások is élnek az űrben.
Tegnap aztán sikerült megtekintenem az 1993-as év egyik filmjét, amely igaz történet alapján készült és az Égi tűz címet viseli. Nekem tetszett, csak voltak benne idegenek, mutatták is őket, sőt, ennyit elárulok, hogy boncoltak és kísérletet is végeztek az embereken. Rettenetes volt. Este 11-kor alig mertem hazajönni a munkából.
Mert még ha jóságosnak és barátságosnak ábrázolnák ezeket a lényeket… De nem, mert szinte mindegyik filmben gonoszak, arra készülnek, hogy leigázzanak minket, kísérleteznek rajtunk, fájdalmat okoznak és félelemetesek.
Én imádom a scifit…
De ez kicsit beképzeltség is, hogy ennyire fontosnak meg különlegesnek érezzük magunkat, hogy egy fejlettebb faj érdeklődne konkrétan valamelyikünk iránt.
Egyébként ezeket az ábrázolásokat sose értettem, szerintem nevetségesek. Miért lenne ennyire emberszerű (alak, méret, arányok, anyag) egy ilyen lény?
És miért érdeklődne irántunk. Főleg így konkrétan, jó ítitől én is féltem.
A nyitott ajtó, meg, hogy sötétben nem mer kimenni a folyosóra az ember az is marhaság, mintha bármi is múlna ezen. Bááár láttuk a jelekben megállította egy ajtó őket, meg egy kis víz (abba ne is menjünk bele,h ha utálják a vizet minek a földre mennek).
hihi, én meg E.T-től pont nem féltem, mert ő cuki. (és akkor itt van az ellenpélda arra, amit írtam. E.T. kedves és aranyos idegen).
gondolom, a legtöbb ember, aki beszámolt a velük való találkozásról, hasonlóan írta le őket,azért ilyen a külsejük.
Panna, te nagyon racionális vagy…
és egyébként igen, szerintem egy tízéves gyereknél sok minden múlik azon, hogy kimegy-e a sötétbe éjszaka vagy sem. rendben, hogy ma már esetleg nem csinálok ebből problémát, de ez most van, az meg húsz éve volt.
lehet, hogy nem is érdeklődnek irántunk, csak egyzserűen tanulmányoznak minket, ahogy mi is tesszük egy felboncolt állattal, hogy megtudjuk, hogy milyen is belülről.
Szerintem ET egy pislogó rectum, és úgy is néz ki.
Ha van földönkívüli, nem hinném, hogy puszta gonoszságból szarna le itt mindent - inkább közönyből. Ahogyan minket nem érdekelnek a majmok pölö, mert a szintkülönbség kábé annyi közöttünk és a stabilan űrutazó dögök között. Lehet, hogy közöttük is lesz tudományos érdeklődésű valaki, aki napi 6 órában fogja tanulmányozni a fajunkat vékony fizetésért.
Vélhetően egy fejük van, az is gömbszerű, mert a gömb rendelkezik a legnagyobb térfogattal azonos felület mellett. A természet takarékos. Azontúl biztosan központi idegrendszerük van. A fejükben a java, és a fejükön vannak az érzékszervek is. Mer’ a természet okos: ha a seggeden lenne szemed, tovább tartana az ingernek a feldolgozási helyre érni. Aztán… végtagok esetében már mi is közelítjük a minimált, takarékosságból; belső szervek ügyében sem lehet lényegi difi: a tápanyagot fel kell dolgozni, salakanyagot eltávolítani, stb. Így hát a csápos/kocsonyás izé helyett (ami egyébiránt meglehetősen idióta elképzelés) rögtön van nekünk űremberünk, legfeljebb mittomén, zöldek a fogai, de lényegi eltérés nemigen lehet.
Én is szeretem a sci-fit.
a sci-fit én is szeretem, régebben a robotosak jöttek be inkább, manapság már nem válogatok.
azért ez a “minket nem érdekelnek a majmok” hasonlat talán kicsit túlzás. mert engem például érdekelnek. téged meg tudom, hogy nem, mert utálod, mint a kutyákat.
a rectumot meg muszáj volt megkeresnem, mert nem tudom mi az. hát azért, ez egy kicsit durva volt E.T-re nézve.
Ha probléma van, mindig közelítsünk a másik oldal szempontjai szerint:
- Szuper- intelligens lény vagyok, hiper- szinten felszerelkezve technológiával, békés együttélési képességgel, metakommunikációval, csendes érdeklődéssel a világegyetem felé, genetikai alapon örökítve a TUDÁSt.
- Mindezek ellenére nem vagyok boldog, mert csak a nyugalmat ismerem, a vidámságot, a kedvességet, a mulatozást, önkifejezésnek ezer módját nem.
- A kenyeret és bort sem, ezért a vonzódás a gabonatáblák irányában, illetve gyakran hologramot vetíttek magamról az illuminált állapotú emberi lények számára. Azóta tudom, hogy mi az a “vicces”, avagy “burleszk” kifejezés jelentése.
- Ha az univerzum bármely lakója, bárminemű gonoszságot feltételez rólam, mosom kezeimet, több ezer éve tanulmányozhatom annak minden szintjét a Föld nevű bolygó közelében, bizonnyal nem minden mellékhatás nélkül.
u.i.: Mostanában nem megyek arrafelé, mert egyre elviselhetetlenebb az égitest jaj-sikolya…
A majmos hasonlat azért nem jó, mert ők is emberszabásúak. Inkább mondjuk úgy, h én pl. leszarom a bacikat meg a korallzátonyokat. Alapban nem olyan méretűek, elhelyezkedésűek,h érdekeljenek, meg a fejlettségük sem olyan. Amit exer mond igaz, valszeg ha egy olyan fejlett faj lenne aki nagy távolságokat megtesz simán elmennének mellettünk, közöny lenne, annyira jelentéktelenek, fejletlenek vagyunk. (Bár te pont ettől tartasz, hogy vizsgálgatnak, mint mi az alacsonyabb rendűnek tartott állatokat.)
Az is lehet, hogy mi nem vennénk őket észre, mint ebben a moby klippben http://www.youtube.com/watch?v=dtBnfJvf6eQ
(És miből gondoljuk, hogy egyáltalán szénalapú életről van szó.)
Egyébként tíz évesen én is féltem a sötétben, néha még most is.
Csak túl sok scifit néztem, hogy pusztán attól, hogy egy lény esetlen és szürke megijedjek, sőt örülnék neki, fognék egy botot és leütném.
Én katasztrófáktól is tartok, de ott sem magától a földrengéstől mondjuk, hanem hogy a többi hülye ember hogy reagál, hogy nyírja ki magát/többieket.
és ha nem szénalapúak? hanem mondjuk alumínium meg higany?
Chris. A kutya le nem szarja a majmokat. Téged mennyire érdekelnek? Havi 12 másodperc, amikor véletlenül a tévében meglátsz egyet. Azt ne mondd, hogy gondolatvilágodat egy zsák maki tölti ki, mert magam alá kacagok. Van akit igen, és ennek analógiájára írtam aztat, hogy
Tehát egy fajt tekintve az érdeklődés az ún. alacsonyabb rendű formák irányában meglehetősen perifériás. A témában - szerintem - messze a legjobb Orson Welles-féle Világok háborúja. Remekül lehet használni mindenfélére a miénktől eltérő életformákat.
Akkor felvisítasz, hogy “nem kapjátok el John Connort”, és aztán ütöd le a karóval
A világok harca olyan aranyos, én is szeretem…
Ha higanyból van akkor nem játszok vele, mert rákot okoz.
[nahát. fele szmájli elment, fele nem. vagy mutáns, vagy földönkívüli, csak megpróbáltak beépülni.]
[...] Christaylor írt a földönkívüliekről, elkezdett a témán pörögni az agyam (najó, valójában szinte nincs olyan napom amikor ne [...]
Azért akad még bőven aranyos földönkívüli (persze ez szubjektív) ET-n kívül is. Alf, Howard Duck, Kim Basinger
(Marslakó a mostohám), no meg a Men in Blackben is vannak cuki dögök (no nem a csótány).
Persze könnyű meglovagolni az emberek félelmét az ismeretlentől, nem véletlenül van keletje a horror filmeknek sem.
Az meg teljesen normális, hogy humanoidok, az emberi agy meglehetősen földhözragadt.
Én anno egyetlen egy földönkívülitől fostam, de attól nagyon. Alfa holdbázis azon része, ahol találnak egy űrhajótemetőt. Na abban volt valami polipszerű dög, böszme nagy ZIL fényszóróval a közepén, ami beszívta az embereket, majd futószalagon kiköpte a maradékukat. Hetekig felkapcsoltam minden lámpát, ha éjjel pisálni kellett
Monnyuk Alf azért… cool.
… pedig macska- evő…