besztof christaylor

Az utolsó bejegyzés. Legalábbis jó
darabig. Nem akarok írni, mert nem látom értelmét. Kedvem talán lenne.
Valójában egyáltalán nem akarom folytatni a blogot, lehet, hogy másképp alakul
közben, aztán majd egyszer mégis.

Sokszor megfogadtam már, hogy
abbahagyom, mindig volt valami, ami miatt így döntöttem, aztán mégsem történt
meg. MOST nagyon azt érzem, hogy ezt így nem szabad tovább. Én vagyok [...]

Elmesélhetném a pénteki nap folytatását, de nincsen hozzá kedvem.

Mit írjak a tegnapról? Azt, hogy igen sokat lógtam az esketős sátorban, kétszer Zotyát is eljátszottam felkérésre ("Leszel Zotya?"), ő éppen másfele kóborolt, így én fotóztam helyette a párokat. Oki többször is megjegyezte, hogy örül a jelenlétemnek meg, hogy azért kedvel, mert a  múltkor, ott a Tisza-parton [...]

Több minden történt itt egy este alatt, mint Tokajban. Találkozás Yngával a buszmegállóban. Előrelátóan fehér, csipkés, habos-babos ruhában érkezett, hátha aznap kerülne sor az esküvőjére (de nem, mert ma köti össze az életét valakivel, még nem mondom meg kivel, mert titok).True megkeresése a buszra várakozó tömeg első sorában. Röhögve állapítjuk meg, hogy a boroskólával teli [...]

Mert hazudós vagyok, ezért nem tartottam be a szavam és csak ma írom meg a zempléni folytatást.

szóval, lefekvéshez készülődés. Telefon nem kikapcs, mert minek,c sak a hangot vettem le (így utólag ezen gondolkodva, nem tudom, mit gondoltam, hogy mit tudok bárkiért is tenni ott a messzi Zemplénben?). Megszívtam aztán rendesen a rezgéssel, mert majd összepisiltem [...]

Izzadtan, mocskosan, büdösen, de legfőképpen fáradtan, este fél kilenckor megérkezett a vonatunk a Nagyállomásra. Ami pedig az előtte lévő két napban történt:

alig másfél hónapja dolgoztam még csak a cégnél, amikor Gizmo már megkérdezte, hogy lenne -e kedvem majd július végén rendezőként résztvenni a Zemplén-maratonon. Én meg persze, hogy igent mondtam. Utazás, emberek közt lenni, temészet, [...]

Hároméves koromból származnak a legkorábbi emlékeim. Viszonylag hamar kezdtem feleszmélni és megjegyezni dolgokat. Sok olyan pillanat van, ami ma is legalább annyira előttem van, mintha alig egy hete történt volna. Furcsa ez egy kicsit.

A legkorábbi emlékemről vele kapcsolatban már írtam egyszer. Mikor az öcsém és én állítólag rendetlenkedtünk (megjegyzem, tesóm alig féléves lehetett akkoriban) és [...]

Tegnap este, hogy a fiúkkal hazafelé sétáltam a Fürediből (bár, a Jazz volt eredetileg betervezve, de ilyen dögmelegben mégiscsak a lakhelyéhez közelebbi sörözőt választja az ember, így viszont lemaradtam Dalma sárkányáról, de ami késik, az el is jön), eszembe jutott még két dolog a múlt heti fesztivállal kapcsolatban. Az egyik arról, hogy végighallgattam Gizmo és [...]

Ha az előző bejegyzésemet elolvasná valami lélekbúvár pszichomókus, körülbelül ezt mondhatná:

- Kedves Krisztina, átolvasva az Ön legutóbbi gondolatait, arra jutottam, hogy sokkal jobban érdeklik az emberek és kapcsolatok, mint a történések. Talán Ön is észrevette, hogy magáról a fesztiválról alig ejtett pár szót. Ergo: nyilvánvaló, hogy az emberek többet jelentenek az Ön számára, mint a [...]

Ami eszembe jut az elmúlt öt napról, nem feltétlenül időrendben, az most nem is menne szerintem, érzések, képek, gondolatok, amik bennem maradtak, Tokaj után egy nappal:

- szerdán este lelkes pakolászás, hogy véletlenül se felejtsek itthon valamit (és láss csodát, talán életemben először, de valóban van nálam minden, amire szükségem lehet), hálózsák átvitele Krlányhoz, mert annak [...]

Zene először. Péntek este munka hatig, majd üveg céges bor felbontása, elfogyasztása Gizmóval és Gyurival közösen, fél nyolckor séta a villamosmegállóba Ynga elé. Egymás külsejének kölcsönös megdicsérése után le a Jazzbe, felszedni True-t, merthogy mennénk Jessie Galante - koncertre. True barátnőzik, így még marad egy darabig, Zoma is lent szülinapozik épp. Búcsúzáskor szovjet párttitkárok módjára [...]